A LÉT IDEJÉN

 

Nemes Szabina:

A Lét idején

Napsugárszárnyú Tündérrel fogócskázni,

Holdpocakú pajtásokkal bújócskázni.

Felhőkarú Óriásokkal táncot járni,

Csillagszálon Manókkal palintázni.

 

A pitymallatban tüzes lábnyomon járni,

Mákszem-esőben vidáman parolázni.

Pipitér-mezőben szárnyalva kacagni.

Lábujjhegyen állva, nagy csodát várni.

 

Tátott, áfonyás szájakkal ácsingózni,

Gömb-pillanatban pillákra sóhajtani.

Pihéket lehelni lassan az ég mezején.

Elpilledve ringani a domb tetején.

 

Durcásan duzzadó harmatlabdát rúgni,

Éggömb-lombokra buborékot húzni.

Tükörkép nyugalmában békébe bújni,

Szivárvány-szikrák táncára lepkét fújni.

Borostyánpalotánál megpihenni,

Cukorvirágot a fejünkre tenni.

Madárfüttyöt vígan bekebelezni,

Bársonyvirág-gyöngyökből szoknyát lebegtetni.

 

Tátott, áfonyás szájakkal ácsingózni,

Gömb-pillanatban, pillákra sóhajtani,

Pihéket lehelni lassan az ég peremén,

Elpilledve, ringva a Lét Idején.

 

Tátott, áfonyás szájakkal ácsingózni,

Gömb-pillanatban pillákra sóhajtani,

Pihéket lehelni lassan az Ég-szigetén,

Pöndörítve, örökítve, csak Te meg Én...