CSILLAGTENGER

                                                                 

        Nemes Szabina

Csillagtenger

 

Idő és tér óceánjában, most távoli tájakon létezel.

Míg újra látlak, álmomban rejtjelekkel érkezel.

Király s királynő nászunk, Alkímiai menyegző táncunk,

Két világból nyílik Harmadik világunk.

 

Tündérpillanatban lépdelve,

Míg az Úr indigó egéré, visszatűzöd Csillagvirágaidat,

Párnámra visszahajtva fejem, - elszenderedem...

 

 Szaturnusz gyűrűje, hosszú ujjadon, forgó-fénylakat.

Holdlabdával játszunk az Ég tenyere alatt.

        Míg Isten aranyhanggal ezüstöt kacag.

 

Napodat égkék szemeddel rám rajzolod.

Hangod zenéje fülembe cseng, 

Holdad leszek, mely táncolva körbeleng.

Megnyílnak kapuink az Ég felé,

Együtt haladunk az Egység felé.  

Egymásban élve létezünk,

Fel, fel, egyre feljebb lépdelünk.

 

Csillagporszemcsék vagyunk, 

Csillagot eszünk és iszunk,

Időtlen Csillagfolyókból, 

Csillagtengerbe olvadunk.