ELEFENTKE

 

Nemes Szabina:

ElefentkE

 

Egyszer egy este,

megjelent elmélyedve,

eme egészen kerekded,

elevenkék Elefentke.

 

Élete képletét

Éberen elfeledte,

Ezért elképedve,

Megszeppenve, eltekergett.

 

Éj-kék Éjtengerén,

ékes Édenkertben,

egy eperlevélen énekelve,

merengésbe kezdve,

Élete értelmét kereste.

Elmélkedve,

félelmét elengedve, megfejtette:

El kell menjen messze-messze,

szendergés helyett, felébredve,

Lélekmélynek legmélyére.

 

Énjének feltett kérdéssel,

erre meglelt

felelettel értette meg:

Lényének lényegét,

és szerette meg, Létének egészét.

Ebben emelkedett ezer léptékkel,

énje-féle, feje felé...