KIKELETVILÁG

 

Nemes Szabina:

             Kikeletvilág

 

Nézd, mennyi szép virág!

Itt a tavasz!

Tarka rét és jó barát,

színes fák és napsugár,

zöld határon fénylik már a Napvilág!

 

Rügyet bont a fák birodalma,

előbújtak a zöld levelek,

minket megajándékozva.

 

Búcsút int a Hóapó, jöhet

most már Tavaszanyó!

 

Bárányfelhők úsznak az égen,

            énekes madarak dalolnak, ekképpen:

-          Csipp- csirip- csipp- csirip,

kikacsint a március és április,

legvégül a tavaszban a május is.

 

A kis mókus fent ugrál a fán,

mogyorót majszol mancsából, szaporán.

 

A fürge hód a víz alatt,

fogával, fatörzsből várat farag.

 

A barna medve felébred téli álmából,

mélán nyújtózkova ásít jó nagyokat:

-          Brumm-a brumm- a, brummmárooooom.

 

Sétálva rátalál egy méhkaptárra.

A méz után szimatolva,

hirtelen felkiált: - Jujjujuj!

Megcsípte a nyelvét, ki más? Hát a darázs!

-          Kellet nekem mézre vadásznom?

-          Brumma…brummma…brühühüüü...

 

-          Kellett kíváncsiskodnod te mamlasz?

- Zummm- zili zumm- zili zummm-zili zummm zummm zumm!

 

-          De én…én csak, éhes voltam…

-          Brumma brumma brühühüüü...

 

-          Hi- hi- hi, hát így jártál ma!

-Zummm- zili zummm – zili zummm zummm zummm.

 

Szurkált vissza fölényesen,

majd tovaröpült a kaptár felé,

a csíkos hátú, szúrós nyelvű darázs.