NÉGY ÉVSZAK CSODÁJA

 

Nemes Szabina:

Négy évszak csodája

 

Tavasszal, az azúrkékbe öltözött Égboltot bámulom.

Nyáron, napfénygyöngyök futkosnak fel hátamon.

Ősszel, színes falevelekben dalolgatva hempergek.

Télen, hópelyhektől kristályos jégvárakat építek.

 

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát.

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát, sok-sok csodát!

 

Tavaszi szél hajamba fújdossa a bolondos kócokat,

Nyári melegben gurgulázok dinnyés mosolyokat.

Őszi muskotály-szőlőszemek gurulnak tenyeremen,

Télen jég-kék játszik, patak-páncél mellényzsebében...

 

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát.

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát, sok-sok csodát!

 

Tavasszal, lengén szálló sziromtengerben fürdik a táj,

Nyáron, bárányfelhők bujkálnak az örök Tűzgolyón át...

Ősszel, tarka avarban ugrál huncutul a Fakopáncs,

Télen, csendben visszaszáll önmagába a fél világ.

 

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát,

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát, sok-sok csodát!

szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát, 

Szaladj hát, szaladj, élj át sok csodát, sok csodát, sok-sok csodát!