PICURKA TOLLASBÁL

 

Nemes Szabina

Picurka Tollasbál

Altató

 

Szipogón borzolja szemöldökét
a picinyke Emberke.
Incselkedve kukucskál,
tágra nyílt szemekkel nevetve.

Gigászi sóhajjal
prüszkölve felelget mesémre,
pirinyó öklével
nóziját pihegőn tekerve.

Dörzsölgeti csillagszemét
hüppögőn könnyezve,
s nyakát nyújtogatja
dacosan dünnyögve.

Csigázva csavargatja
kunkorka hajtincseit.
Pufók alma formát ásítozik,
s egyet még szuszogva áhítozik.

Párna csücsköt csipeget,
ágyikóban kuporodva.
Olykor piheg pityogón,
halkan dalolgatva.

Fürkészve ficánkol
Mackófület csiklandozva,
s együtt képzeletben
indulnak tova.

Száguldó ábrándpályán,
Aranyszőrű Paripákon vágtatnak,
S a fénypászmák

 ágát-bogát, hűen követik.

A kis Lurkó szemmértékkel

arasznyi távolságot mér bolygók közt elképedve,
miközben pár tyúklépéssel

az Univerzumot, kalandozva átkelte.

Éteri muzsika körbe-szálldossa.
Gömbölyödve mocorog szelíd mosollyal.
Szobasarkokat hűen számlálva,
egyszercsak, ezer lehelettel megpihen.

Ott poroszkál körülötte

a huncut Álommanó.

Csöppnyi lábnyomát

szemrebbenve figyeli.

 

Karon fogva együtt

osonnak tova.
Útmutató kalauzát,
kíváncsian követi.

 

Gyermekded teremtés,
Hálósipka után matat,
Csillagfénnyel babrál,
Holdgolyóbist kutat.

 

Bíbelődve álomruhát akar.
Babusgatva szundizna már,
s a Picurka Tollasbálban,
kölyök táncot ropna andalogva.

 

Álomhintóján hopp, megérkezett
a bolygók közt kószáló Picinyke,

ki kopogtat az Álomvilág kapuján,

hogy engedjék már Őt is be…