UGORGYÁNOM

                                                                         Nemes Szabina:

Ugorgyánom

Rajtam van a pruszlikom,
nyakamban a kecelém,
lábikrámon fuszeklikre
Puliszkám, rápöttyenik épp!

Csetreszemben tengerik,
ibrikemben habtejem,
gyúródeszkán langallóm hál,
pitlikémben teafű áll.

Zsizsa még a pörkölt magom,
tutyellámat ropogtatom,
herőcéket majszolgatom,
fuszulykámat babusgatom.

Sufniba is teszek párat,
szütyőkémbe dobok hármat,
lesz még benne Tócsni is,
Susinka, fahéjjal is.

Kredencemet mosom máris,
mi a menünyomtól háklis.
Tele már a stelázsi,
morzsanyomom hiányzik…

Ujjamon a mátkagyűrűm,
tarisznyám a vállamon,
araként a kozmásommal,
 nászutunkra indulunk.

Hejj, gumicsellonk átázhat!
Hú, szedjük már az irhánkat!
Gyalogfészer nyitva áll,
s a mennydörgés ránk kiabál…

Pitvaron a sámlikon,
libasorban a tikokkal,
csibirkák és százszorszép közt,
égbemászó mellett,
 

dallikózik szontyolodva,
pereputtyom, kutyusom és cicusom,
 hisz', visszavárva búcsúzkodnak:
mert ők engem így szeretnek,
 
engem soha nem felednek!
Millye van a tenyeremben,
ugorgyán az éggömb fele

 le-le-le-le letyefetye!